Ákos 50 Londonban – „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”

Londonban, a The Clapham Grand színpadán hetedik alkalommal láthattuk Kovács Ákost április 30-án este, akit nagy szeretettel várt a közönség. Ahol több angol rajongó is beállt a „tomboldába” a magyarok mellé. Sokan köztük már októbertől várták a nagy napot, hogy ott "csápolhassanak" a színpad előtt az első sorban, titkon azt remélve, hogy talán ők kapják majd meg a gitárpengetőt, amit ereklyeként őrizhetnek gyűjteményük kincseként. Két felvonással készültünk, követve a koncert tematikáját. Most dióhéjban egy összefoglalót olvashattok. A „második felvonásban”, majd egy exkluzív interjú következik Ákossal. Azt mondják, „van, amire érdemes várni”, ami ez esetben talán nem is közhely. Tóth Anita írása a londoni eseményről, a magánember szemével.

0
2409
Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
„Mondtam én, hogy jó buli lesz!” /Ákos/
A ködös Albion fővárosába éppen beköszöntött a borús, zimankós tavaszi „tél”. Most mit szépítsünk rajta, 6 fok volt árnyékban, ahol a nagykabát-sapka-sál kombó, nem is volt annyira képtelen választás aznapra. De ez nem tántorította el a koncertre tartókat. Az eseményre érkező „első gólyák”, már délután 6 óra előtt a Clapham Grand bejáratánál várakoztak kitartóan a 7 órás kapunyitásra, ami időben meg is történt. Ákos a színpadon angol pontossággal, nyolckor fogadta a közönségét. Többen érkeztek Írországból, és a szigetország távolabbi pontjairól, mert születésnapi turné nincs minden évben. Tudták, ez egészen más lesz, talán kicsit különlegesebb, mert ünnepi előadás. Maga a hely szinte családias hangulatú, így az este is olyan volt, mintha egy kamaraszínházban lettem volna, ahol telt ház előtt a zenészek szinte testközelségben vannak. Ettől közvetlenebb, barátibb érzete van az ember fiának, és lányának. Az első felvonás a másodikhoz képest csendesebb, meghittebb, pátoszosabb volt. Akkor még csak hangolódtak a bulizni vágyók az igazi, önfeledt „tomboldára”. Volt mémi zavaró háttérzaj, amit utólag többen is emlegettek, de ez nem Ákoson múlott, vagy az ő profizmusán, hanem a bár közelében álló lyányokon, akik mehettek volna ennyi erővel a környéken található pub pultja mellé is beszélgetni.

Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
„Végre, meríts erőt a szóból…”

Pár bátrabb rajongó is volt a közönség soraiban, akik nem titkolták érzéseiket, így elhangzott a – „Szeretleeek!” és az – „Ákos vegyél feleségül!” vallomás, ami a hangulat hevében kikívánkozott. Sokan vágytak egy közös szelfire is, amit frappáns módon oldottak meg, szelfibottal, vagy anélkül a színpad előtt. „Csináld úgy, mint a szelfikép, mert az mindig, mindent jól csinál.” – így szólt a dal. Emlékeztünk együtt a kamaszéveinkre is, ami nosztalgikus nóta volt.

Hallhattuk, ahogy Madi, a régi jó barát, aki a zenekar tagja volt évekig (Madarász Gábor zenész-gitáros-zeneszerző) nem csak gitározik és dobol, de énekel is, nem is akárhogy. Itt megjegyezném, hogy váltottam vele pár szót, és elmondhatom, hogy ő szerényen megjegyezte: – „Én csak egy srác vagyok az Örsről.” A zenekar tagjai, a kórus, és összeségészében a stáb is annyira emberi, közvetlen, nincs rajtuk „sztárpúder”, ahogy én hívom. Működik az egy mindenkiért, mindenki egyért elve, ez látható kívülről is.

Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
„Én csak egy srác vagyok az Örsről.”

A koncert során természetesen eljött az a pillanat is, amikor a szerelmesek átölelhették egymást és együtt dúdolhatták, hogy: – “Nem valóság bár nem is álom, ahogy átölel, nem vádol semmivel, csak ölel…”, de az Érintő sem maradhatott el: – „Bár minden egész eltörött, létezik igaz és örök…”

Elénekelhette mindenki Ákossal együtt, ütemes taps kíséretében, hogy: – „Végre, meríts erőt a szóból…”, a kellően felfokozott hangulatban elgondolkodhattunk azon: „…a kimondhatatlantól való félelem, az egyetlen szövetségesem…”. Elhittük együtt azt is, hogy: – „Legyen közös a bánat, közös a bűn és közös a feloldozás!”, és sokan érezték úgy, hogy nagyon jól sikerült ez az Indiántánc feldolgozás. A hevült ösztön lánggal égett és elhangzott, hogy: „Egy hullámfodor, mindent elsodor…” majd ezután, kicsit szétsodorhatott bennünket a második felvonás előtti szünet.

Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
„…a kimondhatatlantól való félelem, az egyetlen szövetségesem…”

Itt most egy kis kitérőt teszek, pár őszinte gondolatot megosztva, magazinunk szerzőjének szavait idézve:

Ákos számomra egy kultusz figura. Ugyanígy, ahogy vannak kultusz filmek, vannak kultusz dalok…van Ákos is. A Bonanzán nőttem fel és mellette a Depeche Mode-on. Minden Ákos szöveg csontig hatol. Mint amikor keresed az igazságot, aztán jön valaki és megfogalmazza helyetted. Na, ő olyan. Értően kell hallgatni, és mindenki meg tudja találni a saját igazságát a dalokban. Mindenki átesett olyan szituáción, amikor keres valamit. Akár válaszokat belül, akár a külvilágban. Amikor közösen tombolsz egy Indián táncra, akkor rájössz, hogy nem vagy egyedül. Mások is éreznek úgy, ahogy te.” (Béres Kata)

Nyitányként a tizenegy fős kórus kíséretében felhangzott a régi sláger a bonanzás időkből, amire sokan az első szerelmes dalként gondolhattak vissza, és amit talán többen is huszonéve először hallottak: „Hello, hello, újra itt vagyok…”. A közönség ezután már nem tudott tovább egyhelyben ülni, és beindult a várva-várt színpad előtti „tombolda”, ahogy Ákos mondja. Sose gondolnád, hogy a boldogság neked is járhat, „Bárki lehet, enyém tied. Mégis itt vagyunk… Ébredj mellettem.” és a rajongó lányok közül többen is szívük szerint megölelték volna a színpadon nekik éneklő „fiúkat”, de ehelyett velük együtt énekelték, hogy: „Ölelj meg újra, ölelj meg ugyanúgy még egyszer, csak az a múltad, amire velem együtt emlékszel…”.  A közel háromórás este a „Vissza, vissza, vissza!” kórustól zengett zárásként, amire nem lehetett nemet mondani. Így többfordulósra sikeredett és láttuk, hogy mindenki elégedett. Többen gazdagabbak lehettek Ákos 50 szuvenírekkel, kedvükre válogathattak a bőséges kínálatból. (Talán egy valamit hiányoltak sokan, a szülinapi CD-t, amit a hazai közönség ajándékba kap a koncerteken.)

Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
Ákossal – „van, amire érdemes várni”

Most következzék a koncerten résztvevők őszinte személyes véleménye is, ahogy ők látták:

„Rajongói szempontból kívülállóként érkeztem erre a rendezvényre, mivel a magyar lírai pop-rock nem tartozik a kedvenc műfajaim közé. Eleinte csak elbámészkodtam a népes heterogén közönségen. Voltak, akik minden porcikájukkal itták a művész szavait, mások ritkán látott honfitársaikkal sörözgettek és beszélgettek, a klasszikus színházteremmel ötvözött élőzenés bárban.

A szólóban, suttogva kezdődő előadói performansz, egyre több zenésszel kiegészülő, háttérkórussal megkoronázott, fergeteges tombolássá fokozódott. Szem nem maradt szárazon, látván a személyes “himnuszaikat” skandáló tömeget. Ez a csapat lelkes zenész, imádja, amit csinál, és megmártózni ebben az energiavulkánban az a vágyott érzés, ami külföldön is tömegeket vonz egy Ákos koncertre.”

(Andjal)

„Én már a Bonanza Banzai-os évektől kedvelem Ákost. Minden album egy élmény volt számomra. Érdekes módon anno az angol nyelvű számaiért nem voltam oda. Hosszú évek óta először volt alkalmam eljutni a koncertjére, most lett hozzá megfelelő partner. Szerencsém, hogy ő is rajong Ákosért.  Nem egy koncertet jártam már meg angol honban, de be kell valljam, nagyon-nagyon kellemesen csalódtam. Nemcsak az előadás hossza végett, hanem az igényesség miatt is. Csodálatosan szóltak a dalok, nem volt olyan érzésem, hogy megsüketülök, nyilván ez a keverőpultnál ülő „hangmesternek” volt köszönhető. Élveztem minden percét, felejthetetlen élmény volt. Innentől kezdve biztosan ott leszek a következő koncertjein is. Az egyik unokám az Ő tiszteletére lett Ákos. Kovács Ákos.”

(Koncser-Hullman Kata)

Mindezek után csak annyit tennék hozzá, hogy 16 évesen, amikor a bonanzás időkben a Hello-t énekelték sokan, köztük jómagam is, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a londoni koncertről írok összefoglalót. Ennek ellenére, szóra váltotta a gondolatot.

Végül, Ákostól egy mondat az estéről: – Mondtam én, hogy jó buli lesz!”

Ákos 50 Londonban - „Mondtam én, hogy jó buli lesz!”
„Mondtam én, hogy jó buli lesz!” /Ákos/

Ahogy láttam, többen is egyetértettek, és válaszként azt mondanák, hogy a londoni magyar közönség jövőre is visszavár. És jöhet akár az Esőkirály, újra ott állunk majd az első sorban.

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here