Nem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!

A pillanat, amikor egy gyermek a világra jön... az érzés, mikor először a karjaidban tartod őt... leírhatatlan csodák! Csecsemőkoruk egy pillanat alatt elsuhan, és a mindennapok küzdelmeiben hajlamosak vagyunk ezeket a pillanatokat elfelejteni – főleg, mikor már kamaszként vívja velünk harcait. Születése után igazi öröm és küzdelem felfedezni egy gyermekről való gondoskodás apró titkait - amikkel kapcsolatban kaphatunk ugyan jó tanácsokat, de hogy nálunk mi fog beválni?!... arra csak mi találhatjuk meg a választ. Szerzőnk, Tóth D. Judit írása.

0
3295
Nem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!
A nehézségek, a kialvatlanság, a kimerítő éjszakák, a találgatás, hogy épp miért sír szinte a ködbe vésznek, elhalványulnak azok mellett a csodás a pillanatok mellett, mikor megérint a pici kezével, a szemedbe néz és olyan értelmesen gügyög, mint aki a világ legfontosabb titkait meséli el neked, vagy mikor kimondja az első szavait. Szülőnek lenni a világ egyik legnagyobb csodája, de jó szülőnek lenni az élet legnehezebb feladata is. 

A gyermekvállalás egy új szintre emeli két egymást szerető ember kapcsolatát. Ami eddig jól működött, az felborulhat, ami eddig életszerű volt is új értelmet nyer, vagy egyszerűen semmi értelme sem lesz már. Fel kell nőnünk a feladathoz – ami változás, és a változás mindig újat hoz, amihez alkalmazkodni kell. Meg kell tanulnunk kezelni az új helyzetet, ami mostantól sosem lesz állandó. Ahogy egy gyermek nő úgy változnak folyamatosan a „problémák”. Ami az egyik korszakban a mumus – konnektor, lépcső, mit vesz a szájába… az pár hónap, év múlva már semmit nem jelent, és ha nem volt egy-egy „Mit dugott az orrába vagy a fülébe?” sztorink, akkor ezekre még csak emlékezni sem fogunk. Óvodába, majd iskolába kerül.Nem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!

Újabb aggodalmak, félelmek, balesetek, nem akar tanulni, nem hallgat rám, akaratos… és ezeket a végtelenségig sorolhatnám.

A gyermek csak nő – hiába tiltanánk meg neki szívünk szerint -, és már nem oldható meg semmi, egy „gyere, adok egy gyógypuszit” vigasztaló mondattal. De ez van. Az igazság az, hogy nem tudtuk mit vállalunk. Halovány képünk esetleg lehetett róla, ha valamelyik barátunkat hamarabb látogatta meg a gólya, vagy volt egy sokkal fiatalabb húgunk vagy öcsénk, de valószínűleg arra kellett rájönnünk, hogy a mi babánk biztos nem akkor kel fel éjszaka, a fogzást sem úgy viseli, az óvodába szoktatás sem úgy megy, az iskolát meg ne is említsem, vagy azt, hogy milyen is egy tizenévessel az élet. De ne felejtsd el: attól, hogy te nem tudtad mit vállalsz, az a gyermek nem kérte tőled megszülethessen. Nehéz? – igen tudom, de mondta valaki, hogy egyszerű lesz? A gyermek Isten ajándéka, és ezt soha egy pillanatra sem lenne szabad elfelejtenünk, akkor sem, amikor felfordítja a lakást, összetöri a kedvenc poharad, visszafelesel, lázad és úgy tekint rád mintha a legnagyobb ellensége lennél a világon. 

Ez a dolga. Gyerek… mindegy hány éves.

Megvannak az egészséges fejlődés szakaszai, amiken át kell essen ahhoz, hogy megtalálja az értékeket önmagában és a világban. Nem vagyok sem pszichológus, sem gyerekekkel foglalkozó szakember. Egy anya vagyok csupán, akinek van egy különleges és csodálatos gyermeke, akinek szeretné megtanítani, hogy minden ember különleges, egyedi és kivételes. Mindannyiunk csemetéje különleges és csodás, ahogyan mi is mindannyian azok vagyunk. Felgyorsult világunkban, egyre kevesebbet jelentenek az emberi értékek. Egy gyermek – legyen az akármilyen huncut, eleven vagy szemtelen – maga a csoda, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.

Most arra kérlek – ha gyermeked van -, nosztalgiázz velem te is egy kicsit! Emlékszel, mikor megtudtad, hogy gyermeked lesz? Mikor az első ultrahangra mentél, és először hallottad pici szíve dobogását? Mit éreztél? Én emlékszem… Először is, én fel sem tudtam fogni. Csak ültem az ágy szélén a pozitív teszttel a kezemben és néztem. Férjem, akkor még csak párom (aztán később csak nem úszta meg, hogy elvegyen, mindezek ellenére sem), 10 percen belül úgy horkolt, mintha csak azt közöltem volna vele, hogy holnap gulyás lesz ebédre. Nem tudta feldolgozni az infót. Az első ultrahangon… 11mm volt. Zokogtam… és most is könnyek futnak a szemembe, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Ezek olyan érzések, amiket nem lenne szabad soha elfelejteni. Mi lenne, ha megpróbálnál azzal az érzéssel nézni ma is rá, amiket akkor éreztél? SŐT! Mindennap úgy néznél rá, bármit is tegyen vagy bárhogyan is viselkedjen! Nem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!

Még ha mindent megtesz is annak érdekében, hogy ezt időnként elfelejtsd. Írj magadnak ébresztő üzenetet: ma se feledd el milyen csodás érzés: gyermeked van és szülő lehetsz! (Lehet, lassan erre a praktikára nekem is szükségem lesz.)

Nemet mond? Dacol? – Hát most ezt a korszakot éljük. Csavarog? Hazudik? – Szeresd! Vissza fog találni hozzád, de most kell kicsit bizonygassa milyen önálló és felelőtlen! Ne érts félre… nem arra akarok kilyukadni, hogy mindig mindent el kell nézni neki… mindig minden felett fejet hajtani, mintha meg sem történt volna. Csak úgy nevelni, terelgetni, hogy közbe mindig érezze, hogy Rád bármikor számíthat, Te mindig ott leszel neki, akármit is tegyen. Feltétel nélkül szeretni! Hatással vagy rá, mindig is hatással voltál rá, ahogyan a jövőben is leszel! Mindent megadhatsz neki ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott élete legyen, hogy megbirkózzon felnőttként a világgal és mindennel, amit elé tesz az élet, legyen az jó vagy épp kegyetlen. Óriási felelősség van a kezedben. Gondolj arra, rád milyen hatással voltak és lehetnek még most – felnőttként is – a szüleid. (előző cikkre utalás ITT )

Elgondolkodtál azon, hogy mi az, amire évek múlva is emlékezni fog és kellemes érzésekkel gondol majd rád és a gyermekkorára? Vagy azon mire van szüksége igazán? Elmondom mire, bár nem fogok nagy titkot elárulni vele: szülei szeretetére. Hát mutasd meg neki mennyire szereted úgy, hogy azt igazán érezze, mert szüksége van rá akárhány éves is legyen, bármit is mondjon vagy tegyen.

Nem csak gyermeknapra és nem csak kisgyermekes szülőknek!

Hogyan? Jusson eszedbe az az aprócska szempár, aki oly csodálattal tekintett valaha rád. Jusson eszedbe a mosolya. Az a mosoly, amivel mindegyik kisgyermek képes örömet és boldogságot árasztani másokra. Jussanak eszedbe az akkori érzéseid és hagyd, hogy az időnkénti türelmetlenséget, haragot és bosszúságot elűzve ezekkel az érzésékkel a szívedben tanítsd és neveld. 

A szerző facebook oldala: https://www.facebook.com/happyendcoaching/

Csatlakozz Facebook csoportunkhoz:

Mond el nekünk a véleményed a cikkről! Kövess bennünket csoportoldalunkon is, ahol találkozhatsz szerzőinkkel. Itt bátran vállalhatod, ha egyetértesz velünk, vagy azt is, ha épp nem.

1000 Words Magazine - Facebook Group
https://www.facebook.com/groups/1000wordsmagazine/
 

 

A szerző:

 

 
Tóth D. Judit

Egy bemutatkozás sosem egyszerű, hisz annyi mindent szeretnék megosztani veletek – na de ezekről majd a cikkekben. Tehát, hogy ki lennék én? Egy borsodi lány, aki elindult a nagy világba, hogy valóra váltsa az álmait, harmincon felül még mindig hisz a mesékben és mindenkit meg is akar győzni azok létezéséről, nem mellesleg anyuka és feleség – minden más csak ezek után. Sok fejezeten túl vagyok már a saját történetemben. Voltak csodásak, jobbak, rosszabbak, könnyebbek és igazán nehezek is, de minden egyes rész jobbá, erősebbé, többé tett. Mi érdekel a legjobban? A nagy betűs ÉLET, a boldogság, az érzelmek, az önismeret, az önmegvalósítás, a „miért?” -ek és a „hogyan?” -ok. Hiszem, hogy az élet maga a csoda, és minden egyes nap ajándék. Egy nagy probléma van csupán, hogy nem kaptunk hozzá használati utasítást! Ennek lapjait keresgetem az elmúlt években elsősorban férjem és kisfiam, illetve saját magam nagy örömére, hisz minden megismert rész után változik valami, boldogabb és szebb lesz, vagy egyszerűbb és könnyebb. Ezekről olvashattok cikkeimben is, időnként könnyebb, időnként pedig belenyúlós, nehezebb témákkal. Remélem segítenek megtalálni és felismerni a saját „használati utasítások a boldog élethez” kiadványotok lapjait. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

 

Köszönjük, ha megosztod:

 

 

Egy gyermek - legyen az akármilyen huncut, eleven vagy szemtelen – olyan érték, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hát mutasd meg neki mennyire szereted úgy, hogy azt igazán érezze, mert szüksége van rá akárhány éves is legyen, bármit is mondjon vagy tegyen.
Advertisement
FORRÁS1000 Words Magazine author: Judit D. Tóth
Előző cikkA herceg felesége
Következő cikkGyerekszáj- dumaszínház gyermekmódra
Tóth D. Judit
Egy bemutatkozás sosem egyszerű, hisz annyi mindent szeretnék megosztani veletek – na de ezekről majd a cikkekben. Tehát, hogy ki lennék én? Egy borsodi lány, aki elindult a nagy világba, hogy valóra váltsa az álmait, harmincon felül még mindig hisz a mesékben és mindenkit meg is akar győzni azok létezéséről, nem mellesleg anyuka és feleség - minden más csak ezek után. Sok fejezeten túl vagyok már a saját történetemben. Voltak csodásak, jobbak, rosszabbak, könnyebbek és igazán nehezek is, de minden egyes rész jobbá, erősebbé, többé tett. Mi érdekel a legjobban? A nagy betűs ÉLET, a boldogság, az érzelmek, az önismeret, az önmegvalósítás, a „miért?” -ek és a „hogyan?” -ok. Hiszem, hogy az élet maga a csoda, és minden egyes nap ajándék. Egy nagy probléma van csupán, hogy nem kaptunk hozzá használati utasítást! Ennek lapjait keresgetem az elmúlt években elsősorban férjem és kisfiam, illetve saját magam nagy örömére, hisz minden megismert rész után változik valami, boldogabb és szebb lesz, vagy egyszerűbb és könnyebb. Ezekről olvashattok cikkeimben is, időnként könnyebb, időnként pedig belenyúlós, nehezebb témákkal. Remélem segítenek megtalálni és felismerni a saját „használati utasítások a boldog élethez” kiadványotok lapjait. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.