Szüleink felnőtt szemmel – avagy rájönni, ők is emberek

Ideális esetben gyerekkorunkban védenek, óvnak minket, megmutatják milyen csodás a világ - szüleink, nagyszüleink, keresztszüleink, nagynénik és nagybácsik. Aztán egyszer felnövünk és kiderül, hogy nem is olyan hibátlanok, nem is tökéletesek, ők is csak emberek. Szerzőnk, Tóth D. Judit írása.

Szüleink felnőtt szemmel - avagy rájönni, ők is emberek
Tételezzük fel, bizakodva, hogy egy újszülött baba megkapja azt amire szüksége van és egészségben, boldogságban elkezd növekedni. Gyorsan telnek az évek, észre se veszi a szülő, hogy már iskolába megy féltve őrzött csemetéje. Ekkor már egy elég határozott képe lehet egy kisiskolásnak a szüleiről. Példaképnek tekintheti és gyakran emlegetheti, hogy ha nagy lesz, tűzoltó lesz vagy katona… vagy épp orvos, ügyvéd, asztalos, festő, buszsofőr, autószerelő, mert apa is az, vagy üzletkötő, ápolónő, tanár, fodrász, boltos, mert anya is az.

Majd újabb jó pár év, és a kamaszkor beköszöntével a legjobb helyeken is előfordulhatnak nézeteltérések, összetűzések. Egy rossz társaság, egy egetrengető szerelem, és máris felborult az addig egész jól működő rendszer – amire később felnőttként még mi is azt mondhatjuk „volt elege szegény anyámnak velem”. Aztán – remélhetőleg – mi is, és szüleink is túléljük ezt az időszakot.Szüleink felnőtt szemmel - avagy rájönni, ők is emberek

Lassacskán – szép magyar kifejezéssel – „benő a fejünk lágya”. Tanulunk, dolgozunk, éljük még egy kicsit a gondtalan nagybetűs életet, majd családot alapítunk, gyermekeink lesznek, akik pikk-pakk már iskolások is, felnőnek, családot alapítanak. Mi pedig élünk boldogan, míg meg nem halunk… mint a mesékben. Szép is lenne. Igen ám, de a mesékben sem megy ilyen egyszerűen. Gondoljuk át újra ezt az egészet…

Sajnos a mai világban nem mindig ilyen idilli a kép.

Akármennyire is próbálják időnként a szülők a gondokat, problémákat elbújtatni (megromlott kapcsolat, munkahelyi vagy anyagi gondok, egyéb problémák), a gyerek nem hülye, csak kicsi. Kisebb korban még csak érzi a feszültséget, majd ahogy nő, előbb-utóbb egyre többet lát, kezdi összerakni a képeket, az elcsípett mondatokat, arckifejezéseket. Aztán egyszer, valamikor minden ember életében eljön az a pont, amikor rá kell jöjjön, hogy a szülei is emberek. Hús-vér emberek, pozitív és negatív tulajdonságokkal, erősségekkel és hibákkal, sikerekkel és kudarcokkal, esetenként tévedésekkel, rossz döntésekkel. Azonban nem szabad bíráskodni felettük akármilyenek is, nem ítélheted el őket, és nem csak azért, mert a szüleid.

Ezer szóval, ezer gondolat

Sok mindent nem tudsz. Nem tudod mit éltek át, milyen volt a gyermekkoruk, milyenek voltak valójában, mi tette őket ilyenné, miért élik ezt az életet. Láttál egy képet, amit mutattak, hallottál és észrevettél dolgokat, de soha nem tudhatod mi volt a háttérbe. Majd egyszer eljön az az idő, amikor felnőttként egyre több mindenre keresed a választ.

Rájössz, hogy mindig parancsoló, és szigorú apád a legjobbat akarta neked, és lehet sohasem volt egy érzelgős típus, és nem tudta kifejezni a szeretetét, de Te vagy a mindene. Na meg egyébként is, a szigorával csak azt érte el, hogy megélsz a jég hátán is, és bármikor, bármilyen helyzetben kiállsz magadért. Vagy a minta apa, aki éjt, nappalt átdolgozott, hogy mindent megadhasson a családjának, közben végig csalta az anya, a feleség, aki ennek köszönhetően kevésbé tudta a „mintaanya” szerepet játszani, időnként még a pohár után is nyúlt.  Esetleg volt egy iszákos apád, akinek olyan feladatokat adott az élet, amikkel egyedül képtelen volt megbirkózni.Szüleink felnőtt szemmel - avagy rájönni, ők is emberek

Édesanyád is egyszerű parasztcsaládból származott egy zsarnok anyával, soha nem látta a szerető, támogató feleség képet, így nem tudott apád mellett úgy állni, ahogy neki szüksége lett volna erre. A kisfaluban ahol felnőttél, ugyan milyen más segítségre számíthatott volna, az ivócimborák megértésére.

Lehetséges, hogy a tökéletes anyáról derülnek ki meglepő dolgok, amiknek hatására az is megkérdőjelezhető, volt-e valaha őszinte, vagy az egész gyerekkor csak egy színjáték volt.

Ezer szóval, ezer gondolat

Az is elképzelhető – és bízom benne sokan vagytok az olvasók között – akik egyszerűen csak rájöttek, hogy a szüleik is emberek. Hibákkal ugyan, de amennyire lehetett, őszinték voltak. Megpróbálták a legjobb tudásuk szerint a legjobbat nyújtani nekünk, akkor is szerettek, amikor mérgesek voltak, és éreztették is ezt.

Nagyon nehéz szülőnek lenni, és még nehezebb őszintének. Magunkkal szemben is nagy feladat szembenézni a hibáinkkal, a gyengeségünkkel, nem még egy kisgyereknek bevallani, akinek te jelented a világot. Szembenézni vele és elismerni, hogy anya hibázott, vagy elmagyarázni neki, apa nagyon szeret, csak komoly munkahelyi gondjai vannak, és nincs most türelme játszani veled. Miközben magaddal is harcolsz, hogy ne orrolj meg a férjedre ezért, hisz te is feszült vagy emiatt, mégis leülsz a gyerek mellé.

Ezer szóval, ezer gondolat

Mindegyikünk mögött, ahogyan szüleink mögött is, ott van egy történet, amit csak egyetlen ember ismerhet igazából. Az, aki minden pillanatát átélte és megélte.

Egyszer csak rájönni, hogy azt sem tudod kik a szüleid, kemény dió.Szüleink felnőtt szemmel - avagy rájönni, ők is emberek

Lehet tökéletesnek tűnő gyerekkorunk, ha egyszer rájövünk hamis volt az egész, egy világ omolhat össze ilyenkor. Minden, ami jó példa volt, és igaznak, szépnek, boldognak tűnt, összeomolhat. Azonban az élet megy tovább, és nem kesereghetünk ezen életünk végig (ahogy máson sem). Mit tudsz hát tenni? Kidühöngöd magad a társadnak, egy jó barátnak, esetleg szüleiddel is összeveszel párszor, szélsőséges esetekben megszakadhat a kapcsolat is. De eljön az a pont, amikor rá kell jönnöd, nem érdemes, és nem ér ennyit az egész.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy negatív gondolatokkal, érzésekkel terheld saját magad. El kell engedned ezt az egészet. Kik ezek az emberek egyáltalán? -gondolhatod, de valójában már teljesen mindegy. Mindegy mi volt igaz és mi nem. Te az lettél általa, aki vagy, és azért, mert épp kiderült, hogy ők nem azok, akiknek hitted őket, Te még akkor is önmagad maradsz.

Ezer szóval, ezer gondolat

Emberek vagyunk mi is, ők is. Tökéletesen tökéletlenek.

Hibáztak? Megbántottak? Nem értettek meg? Nem támogattak? Most sem értenek és nem állnak melletted? Idegesítenek? És? – fogadd el és szeresd őket, ahogyan vannak, vagy ne fogadd el őket, és lépj tovább. De semmiképp ne ragadj bele a bosszankodás és önmarcangolás fekete lyukába.

Ne foglalkozz vele, és ne pazarolj arra több energiát, hogy megpróbáld megfejteni a számodra ismeretlent. Fogadd el, dolgozd fel, és lépj túl rajta. Ez a legjobb, amit magaddal szemben megtehetsz. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget.

Ne ítéld el őket, de ne felejtsd el: Téged sem ítélhet el senki, nem kell elszámolnod, vagy megfelelned senkinek, csak magadnak.

Mikor megszülettél, szüleid hatalmat kaptak feletted, anélkül, hogy mellékeltek volna hozzád használati utasítást. Tetteik, viselkedésük, hatással voltak a mindennapjaidra, és hatással lehetnek a mostani életedre is. Minden, ami eddigi életedben történt veled, hozzájárult ahhoz, aki ma vagy. Ha ezek erősítettek – még ha esetenként negatívak is voltak – húzd ki magad, és légy nagyon büszke, hogy a hasznodra tudtad ezeket fordítani. Azonban, ha úgy érzed, hogy még mindig korlátoznak, és keserűséggel gondolsz a szüleidre vagy a gyermekkorodra, el kell engedned őket.Szüleink felnőtt szemmel - avagy rájönni, ők is emberek

Gyűjtsd össze azokat a dolgokat, amik eljuttattak idáig, ahol most vagy. Vond le a konzekvenciát, gondold át mit tanulhatsz az eddigi életedből, a családoddal, szüleiddel való kapcsolatból. Ne felejtsd majd el, amikor te leszel a szülő szerepben, és egy aprócska emberi lény boldogsága, jelene és jövője van a kezedben.

A szerző facebook oldala: https://www.facebook.com/happyendcoaching/

Sok mindent nem tudsz. Nem tudod mit éltek át, milyen volt a gyermekkoruk, milyenek voltak valójában, mi tette őket ilyenné, miért élik ezt az életet. Láttál egy képet, amit mutattak, halottál és észrevettél dolgokat, de soha nem tudhatod mi volt a háttérbe. Majd egyszer eljön az az idő, amikor felnőttként egyre több mindenre keresed a választ.

FORRÁS1000 Words Magazine author: Tóth D. Judit
Előző cikkAgócs úr
Következő cikkSzoptatás, elválasztás- tanácsok és tapasztalatok
Tóth D. Judit
Egy bemutatkozás sosem egyszerű, hisz annyi mindent szeretnék megosztani veletek – na de ezekről majd a cikkekben. Tehát, hogy ki lennék én? Egy borsodi lány, aki elindult a nagy világba, hogy valóra váltsa az álmait, harmincon felül még mindig hisz a mesékben és mindenkit meg is akar győzni azok létezéséről, nem mellesleg anyuka és feleség - minden más csak ezek után. Sok fejezeten túl vagyok már a saját történetemben. Voltak csodásak, jobbak, rosszabbak, könnyebbek és igazán nehezek is, de minden egyes rész jobbá, erősebbé, többé tett. Mi érdekel a legjobban? A nagy betűs ÉLET, a boldogság, az érzelmek, az önismeret, az önmegvalósítás, a „miért?” -ek és a „hogyan?” -ok. Hiszem, hogy az élet maga a csoda, és minden egyes nap ajándék. Egy nagy probléma van csupán, hogy nem kaptunk hozzá használati utasítást! Ennek lapjait keresgetem az elmúlt években elsősorban férjem és kisfiam, illetve saját magam nagy örömére, hisz minden megismert rész után változik valami, boldogabb és szebb lesz, vagy egyszerűbb és könnyebb. Ezekről olvashattok cikkeimben is, időnként könnyebb, időnként pedig belenyúlós, nehezebb témákkal. Remélem segítenek megtalálni és felismerni a saját „használati utasítások a boldog élethez” kiadványotok lapjait. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!

Leave a Review

Please enter your comment!
Please enter your name here