Egy „átlagos” nap… 3 gyermek, külföld, segítség nélkül …

Történetünk hősnője Ági, aki egy „átlagos”, de sokak számára zsonglőrmutatványhoz hasonlítható kalandos napját meséli el egy kicsit másképp, mint ahogy azt eddig megszoktuk, egy kicsit más szemmel, egy kicsit kívülről, ahogy ő látja saját magát és az élet körforgását. Az idő a mai rohanó világban nagy kincs, sokszor 48 óra sem lenne elég, de be kell érnünk a 24 óránk töredékével. Hamarosan kiderül, hogy miért is esik szó erről. Aki már nagymama és több gyermeket nevelt fel, vagy anyuka, aki még távolinak érzi az unokás éveket, tudni fogja, mire gondolunk. Aki viszont a jövőben, vagy a közeljövőben tervezi, hogy nagy családot szeretne, tapasztalatot gyűjthet, hogyan lehet, vagy épp nem lehet mindent megoldani egy nap leforgása alatt. Varga Ági írása.

0
517
Egy „átlagos” nap... 3 gyermek, külföld, segítség nélkül ...
Balázs, aki kamionsofőr, 3-kor indul, tehát Ági fél 3-kor kel. Először… Azután visszaalszik. Mármint amíg Marci hagyja. Úgy fél 5-ig, akkor ugyanis enni KELL, mese nincs, azt pedig az ő 2 évese tudja, hogy anyából a legjobb. A harmadik ébresztés 7-kor éri, amikor előbb Zsófiba próbál életet lehelni, aki, bár nem teherautósofőr, de az apja szerint pont olyan szép, mint egy vadiúj kamion, szóval igen, pont annyi idő alatt is készül el. Mármint amennyi a kamionszépségű 10 éveseknek kell. Hiába a tökegyforma uniformis, képes lenne még délben is tükör előtt billegni, ha Ági hagyná, de nem lehet, reggelizni KELL, kaját csomagolni KELL, derékig érő szőkehajzuhatagot kifésülni/befonni/copfba fogni KELL (ha tegnap este összekötötted volna, Kislányom, most nem néznél ki úgy, mint egy cirokseprű, így jár az, aki lassan kamaszodik és mindenkire hallgat, csak az anyjára nem, uff).

 

Marci közben már megint bemászott a mosogatógépbe, csak ki kellene szedni. Bár… legalább csendben van. Úristen, már háromnegyed 8 és Bencét még fel sem keltette, pedig egy kamaszfiúval se könnyebb egy centivel se. Mert Bence nem eszik. Mondom, NEM ESZIK. Se reggelit, se ebédet, se vacsorát. Elvégre már 16 lesz jövő hónapban, tehát az evés nem menő. A beszéd sem. Meg úgy általában a társadalmi lét. Gyakorlatilag csak a szelleme van jelen. A szellemnek pedig ma különösen fájdalmas az élet, így Áginak is. Zsófi haja még mindig nem fonódott be magától, Marci már a mosógépet ostromolja, Bencét pedig nem lehet kirobbantani a reggeli kötelező számítógépezés elől, pedig mar legalább negyvenszer szólt (megint el fogunk késni, nem hiszem el, hogy állandóan rohanni kell mindenhova, mindjártmegőrülök).

Egy „átlagos” nap... 3 gyermek, külföld, segítség nélkül ...Suli háromnegyed 9-re nagy nehezen letudva, Bence már egyedül megy, Zsófit még el kellett kísérni. És ma alig 40 perc alatt le is tudták azt a három utcasaroknyi távolságot, mert Marci nem akart babakocsiba ülni az istennek se. Hazafelé megszámolják az összes fűszálat (könyörgöm, Kisfiam, csak 50 métert hagyjunk ki, anyának még be kell vásárolni, meg kell főzni, es ki is kellene takarítani, mire apa hazaér), elbeszélgetnek a szomszéddal (már megint bemásztak a macskák a hálószobájába? Tényleg? Jajannyirasajnálom, esküszöm, csomót kötök a farkukra (nem), de előtte még egy villámgyors Tesco (Egy kétévessel? Hahaha, hol élsz te?). Igazából elgondolkodik rajta, hogy elmegy serpának a tibeti hegyekbe, annyira rutinosan cipel karonként, fülenként három szatyrot, valamint egy éppen nem totyogó kétévest, ott legalább fizetnének ezért. Ebédet főzne, ha Marci hagyná, de ő ma különösen aktív, nem köti le semmi. Csak a konyhakés, amit NEM SZABAD! Meg a mosogatógép, aminek lassan leszakad az ajtaja, annyit ül rajta, és a FORRÓ sütőajtó, amit ugyanannyira NEM SZABAD, mint a kést. Kezd félni tőle, hogy a gyerek azt fogja hinni, Varga Nemszabadnak hívják.

 

Főzés közben bedob egy mosást. Letörli az ablakpárkányt. Ha már arra jár, akkor a komódot is. Meg az egész nappalit, előszobát (Marci, NEM SZABAD a cica farkát a szánkba venni, hányszor mondtam már?!). Azt hiszi, lesz esélye a felső szintre is, de nem, Marci magára rántja a másik macskát, amelyik nem annyira békés, mint emez, a kétéves megijed, ordít, puff, annyi a takarításnak.

Gyere Bogaram, nincs semmi baj, anya megvigasztal. A pöttöm álomba hüppögi magát a karjában. Próbálja letenni aludni, de nem lehet. Fogságba esett. Be kéne fejezni a takarítást, a főzést, Balázs lassan hazaér, ennie KELL majd, de a legkisebb gyermek ezt csakazértsem engedi. Háromnegyed órát adnak egymásnak, ezzel pont annyi időt veszít, hogy tudja, a takarításnak mára megint lőttek, örül, ha a kaja készen lesz, azután már menni is kell Zsófiért. És ha szerda, akkor Bencének foci, helyben, Zsófinak torna, de Londonban, naná, nehogy könnyű legyen. Marcit otthon hagyná Balázzsal, amíg Zsófival felautózik, de a pici ma extrém mértékben anyás is, így velük tart, pedig reménykedett benne, hogy lesz egy órája csak magában. Nem lett.

Egy „átlagos” nap... 3 gyermek, külföld, segítség nélkül ... Este 7-re esnek haza, Balázst elküldi Bencéért, amíg ő elkezdi a fürdetés-vacsora-fektetés soha véget nem érő körét. Marci nem akar bemenni a kádba, aztán nem akar kijönni a vízből. Nem akar enni, majd nem akarja abba hagyni, végül nem akar elaludni. Ugyanaz a lemez minden áldott este. Balázs 8-kor már megy aludni, hiszen ő 2-kor kel, így csak suttogva kiabál Zsófival, hogy „mostazonnalmenjenfürdenidenemszóltöbbet”, azután Bencével, hogy fejezze be a számítógépezést, mert reggel megint mosogatórongy lesz, Marcinak pedig csak alig hallhatóan könyörög, hogy aludjon végre. Este 10-kor…

A nap végén, amikor a ház elcsendesedik, 11-kor küld a barátnőjének egy sms-t, hogy van-e egy kupica szíverősítője, pedig tudja, hogy ez anyukáknak tiltólistás, szoptat még, „én” meg csak annyit válaszol, hogy nincs, de ha lenne, most lehet, hogy inna helyette is. Pedig neki nincs is három gyereke, meg egy kb. mindig távol lévő férje.

Advertisement

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here