Anyák a „pácban”

Abban a pillanatban, amikor a szüléshez érkezünk, az agyunk mintha elszaladna, kivándorolna a testünkből, hogy önálló életre keljen írányíthatatlanul, és elkezdjük a legfurcsább dolgokat művelni. Üdvözöllek! Itt van néhány „buta” dolog, amit az anyukák csinálnak. Szerzőnk ViKiru, aki szintén átélte ezeket a - bátran állíthatom - holdkóros dolgokat, most megosztja őket velünk, hogy jót derülhessünk rajtuk.

0
1607

Testünk megváltozott, és tényleg eltudunk működni néhány óra alvással is, minimális folyadék és fény evésével, mert kb. ennyire van időnk kisgyerek mellett. Nem csoda ha teljesen le vagyunk szívva. De anya még mindig ugyanolyan intelligens, éleseszű, racionális nő, aki a gyerekek előtt volt. Gondolja Ő. Viszont minden anyukának van egy jó adag buta dolog a tarsolyában bátran állíthatom.

Felejtsd el ki vagy és mit csinálsz!

Miért vagyok itt?

Ezt a kérdés gyakorlatilag mindennap megkérdezzük magunktól. És nem kérünk bonyolult választ az élettől, a világegyetemtől és mindentől. Egyszerűen azt kérjük, magyarázza meg, minek vagyunk, és hogyan kerültünk ebbe a szobába, mert fogalmunk sincs róla miért és mióta is toporgunk ott.

Természetesen tudjuk, hogy csak néhány másodperccel ezelőtt gondoltuk rá, hogy oda kell mennünk, tehát azt is tudjuk, hogy: szükségem van X-re, ezért el kell mennem Y-hoz, hogy megkapjam. De itt vagy ott, néhány rövid lépés alatt teljesen elfelejtettük az utazás célját. Lassan ott tartok, hogy le kell írjam magamnak mit is kell még megcsinálnom aznap. Mindig van valami teendőm, csak elég időm nincs rá hogy elvégezzem.

Visszatérnél-e valaha az ismerős dolgaidhoz mielőtt gyerekeid lettek? Néha eltöprengsz ezen, de ezt elhesegeted magadtól. Már anyuka vagy, és más fontos dolgokat helyezel előtérbe.

 Néha álmodom arról, hogy vakációra megyek egyedül, valami távoli és gyönyörűséges helyre, ahol talán egy-két órán át el is tudnék lazulni, engedni, hogy a zavaros, túlterhelt gondolataim megpihenjenek a csodálatos csöndben. De nem tudom, hogy ez tovább tartan-e ténylegesen pár óránál. Mert az szinte biztos, hogy egész idő alatt azon gondolkodnék, hogy a gyerekek és a férjem vajon mit csinálnak most?

Ringatod, pedig nincs is ott.

Könnyű észrevenni egy új anyukát, aki a baba nélkül ment bevásárolni, vagy a patikába. És nem olyan okok miatt, amelyek automatikusan észrevehetőek (sötét karikák a szemek alatt, régen mosott, kócos haj, büfi foltok a válla tájékán stb…). Nem, ez a gyengéd dübörgés, amire a boltban, a kasszánál sorbanállás közben felfigyelsz, az a bevásárlókocsi ütemes oda-vissza tologatásából ered. Olyan megszokottá vált számunkra, hogy mozgatjuk a babakocsit, hogy a babát megnyugtassuk, még akkor is, ha nélküle mentünk el bevásárolni. Megpróbáljuk amennyire csak tudjuk, de fizikailag képtelenek vagyunk megállítani ezt a folyamatot.

Mindent „elveszítesz”.

Minden a helyén van, vagyis, amíg nem leszel anya. Akkor már csak volt minden a helyén. Pedig biztos vagyok benne, hogy odaraktam le, de most már el sem tudom képzelni, hogy hol van. És tök mindegy mit is tettél oda, vagy mit is keresel. Ugye gyakran megesik ez?

Sírsz mindig, mindenhol, mindenen.

Csak szipogsz, szipogsz, majd a hirtelen szomorúság. Azt hiszem túlságosan beleélted magadat egy reklámba: – mondd ezt a hormonjaidnak! Amint anyuka leszel, minden sokkal érzelmesebb lesz. Az éves karácsonyi ünnepi alkalom pedig arra buzdít bennünket, hogy egy túrát tegyünk – persze nem saját akaratunkból, csakis a hormonok által vezérelve – egy vöröshagymapucoló gyárban.

 A kanállal etetés, mint miniatür lip sync.

És nyisd ki! Miért nem tehetünk egy kanál ételt egy másik ember szájába anélkül, hogy akaratlanul szinkronizálnánk az akciót egyszerre? Etetések közben kaptad már magadat azon, hogy te is nyitod a szádat és még nyammogó hangokat is adsz hozzá…persze, hogy csináltad.

Elfelejteni mindenki nevét.

Ismered a nevüket. Legalábbis ismerted a nevüket az elmúlt évben. A gyerekek több alkalommal szocializálódtak velük, mint amennyi számíthat. De amikor bemutatjuk őket… „És ez itt, ööö …” puff!!! a redőny lezuhant. Mi a neve, te jó ég…? Annyian vannak – vihogod zavarban – hogy nem is tudom hirtelen ki-kicsoda. Bosszantó és olykor rémesen ciki. De mindannyiunkkal megtörténhet.

Játék…de kivel?

Kattintsuk össze! Jól van, szükségem van egy zöld téglára, amelyen négy rúd van. Kattintsuk újra össze! Jó, hmmm. Most egy piros alaplap kell. Feltúrod a padlón az összes darabkát, persze, hogy a kanapé alatt találod meg. Aha! Itt van! Kattintsuk össze! És akkor rájössz. Csend van. Egyedül ülsz a padlón a szobában, a gyerekek sehol, és egymagad legózol.

Az objektum zavara.

Mint anya, nem hagyhatod abba a normális mindennapi dolgok működését. Viszont megesik, hogy többször érinted le a kártyádat ha fizetsz valahol. Megpróbálod kinyitni a lakás ajtót az autó kulcsával, az autót pedig a lakás kulcsával, és eltöltessz végtelen időt (ha van rá módod) a telefonon ahol végre felnőttel is beszélhetsz.

Gyors evés.

Emlékszel, mikor élveztél minden napot? Megfelelően vágtad össze az ételeidet, lassan rágtad meg, és soha nem volt emésztési zavarod? Most bezzeg folyamatosan félbeszakítanak, miközben próbálnál egy-két lopott falatot a szádba csempészni. Ezért ha megkapod az esélyt arra, hogy bármit is ehess, akkor a lehető leggyorsabban porszívózod azt be. Ha nem vagy elég gyors van, hogy nem is ehetsz. És ez egy olyan szokás, amelyet nem tudunk eldobni. Legalábbis egy darabig biztosan nem. Ha nagyon ritkán előfordul, hogy a barátunkkal ebédelhetünk, csak nézz minket tátott szájjal, hogyan tüntetünk el fél kiló tésztát 30 másodperc alatt a tányérról.

 Most pedig jöjjön pár gondolat szerzőtársaimtól:

 Mondtam, pedig én elsoroltam!

Ami a legtöbbször fordult elő velem az az, hogy fejben leosztom kinek mi a dolga és teendője. A párbeszédet is magamban mondom el mielőtt az adott helyzetben a megfelelő illetőnek szavakba önteném. Sokszor a listáról 1-2 dolog nem hangzik el hangosan, aztán mikor számon kérem közlik, hogy az el sem hanzott.  Én meg hevesen állítom, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy elmondtam ezt is, meg azt is. Többször rá kellett jönnöm, hogy a belső monológ még nem érhet el a célszemélyhez, és nem elvégezhető az íly módon óhajtott feladat.  Azt hiszem a legjobb lenne egy diktafont beszerezni, hogy mindkét fél megbizonyosodhasson az igazáról.”

Flórián Gabriella

 Anya minden élethelyzetben.

Én sokszor azon kapom magamat, hogy ülök a gyerek mellett a kanapén mesét nézve, a gyerek már rég horkol, de én még mindig nézem a mesét.

Sokszor röhögnek rajtam a kollégáim, hogy nagyon anyásan viselkedek velük is. Rájuk szólok ha kupi van az asztalukon, ha nem rakják a szájuk elé a kezüket amikor tüsszentenek. De előfordult az is, hogy ha valaki köhögött, akkor ugrottam és megpaskoltam a hátát. Sokszor nem is veszem észre, hogy úgy magyarázok el dolgokat, mintha gyerekeknek magyaráznék, és úgy dícsérem meg őket, mint a fiamat szoktam. Szerintem azon sem lepődnének meg, ha egy nap elkezdenék jutalom marticákat osztani.

Valamelyik nap az esti fürdetésnél a fiamat ruhástól raktam be a kádba, majd a pancsi után felcseréltem a gyerekek pelenkáit. A lányomnak a nyakáig ért a fiam peluja, és nem fért a fejembe, hogy miért nem tudom a fiamra ráfeszíteni a lányom pelenkáját.

Anna Supol

 Ha négy másik ember van az életedben, ami igen sok, és ez akkor tudatossul benned, amikor éjnek – évadján a lábujjaiddal próbálsz kapaszkodni az ágy szélében, hogy ki ne rugjanak a kis „betolakodók” a saját helyedről. Ez az anyaság velejárója, minden kis hülyeségünkkel együtt. A felelősségek, a kapcsolatok, a rendetlenségek, az éjféli ébredések, az etetés és a fürdés, a különböző korosztályok különböző fázisai, minden ami „elveszi” az eszünket, tesz minket azzá az anyává akik vagyunk.

Te milyen ostoba dolgokat csinálsz, mióta anya lettél? Osszd meg őket velünk!

Előző cikkVers mindenkinek – Aranyhaj
Következő cikkÉs még azt mondják, hogy a nőket nem lehet megérteni…
Avatar
Mivel nem szokásom a köntörfalazás, egyszerűen csak belevágok a közepébe. 37 vagyok és a férjemmel, illetve három gyermekünkkel élek már hét éve Angliában. Szenvedélyünk az utazás, és kisebb (másfél éves) kitérőt tettünk Ausztráliába, ahonnan pár hónapja költöztünk vissza Dél-Walesbe. Mindennapjaimat a családom körüli számtalan teendőm teszi ki. Három gyerek végtelen türelmet és figyelmet igényel, és olyan jó néha nem csak anyukának lenni. Ha éppen nem a gyerekek után rohanok, próbálom magamat is kiélni, ezért, és kedves régi ismerősöm, aki egyben a főszerkesztőnk is, kérésére vágtam bele az írásba. Korábban nem csináltam ilyet, szóval kérlek ne ítéljetek el túl elhamarkodottan! Magyarországon gyermekszakápolóként dolgoztam hosszú éveken át, közben végeztem el a tanítóképző főiskolát. Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni. Sajnos Angliában nem tudtam kamatoztatni tudásomat, erre először Melbourne-ben volt lehetőségem, ahol másfél évig tanítottam differenciált oktatásban hat és tíz év közötti gyerekeket a helyi magyar iskolában. Elsődleges célom a külföldön élő gyerekek megismertetése volt és ma is az, magyar nyelvünk szépségeivel. Tisztelem azokat a szülőket, akik veszik a fáradságot, és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy gyermekeik ne felejtsék el honnan is jöttek. Még ha az élet, vagy hívjuk akármi másnak is, arra késztetett minket, hogy elhagyjuk hazánkat. A családom és persze a tanítás mellett, a harmadik szenvedélyem az utazás, túrázás. Amikor csak lehetőségünk van rá, még ha a nap nem is dugja ki a fejét a ködös Albionban túl gyakran, minket nem tarthat vissza egy kis eső, máris bakancsot húzunk és elindulunk felfedezni új otthonunkat. Azért írom, hogy ’új’, mert Wales, most épp a legfrissebb otthonunk. Viszont az, hogy milyen kaland vár még ránk, az a jövő titka. A cikkeimet Ausztráliáról és annak szépségeiről fogom írni, ahogy mi, népes családommal átéltük azt. Remélem ti is találtok benne sok mulatságos rész, és azt is, hogy sikerül úgy átadnom az általunk átélt kalandokat, mintha kicsit ti is velünk lettetek volna. Köszönöm, hogy szántál pár percet arra, hogy kicsit megismerj engem ezen a parányi bemutatkozáson keresztül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..