Házi készítésű eperlekvár cukor és tartósítószer nélkül

0
1082
Házi készítésű eperlekvár cukor és tartósítószer nélkül
Házi készítésű eperlekvár cukor és tartósítószer nélkül
Biztos vannak rajtam kívül is sokan, akik nem rajonganak a túl cukros, édes és tartósítószeres ételekért. Miután abbahagytam a szoptatást, szerettem volna visszanyerni a régi versenysúlyomat, ezért diétázni és futni kezdtem. A kilók szépen lassan, de biztosan jönnek már lefelé rólam, és már látom a fényt az alagút végén. Viszont nagyon szeretem a lekvárokat, de nehéz olyat találni a boltok polcain, ami nincs tele cukorral vagy tartósítószerekkel.

Mivel az epernek most van a szezonja és ez a kedvencem, ezért kísérletezésbe fogtam és egy nagyon finom, igazi házilag készült lekvár lett a végeredménye.

Hozzávalók:

  • 1 kg eper
  • csipetnyi só
  • 1 kk fahéj (ha nem szereted az ízét, nyugodtan hagyd ki!)
  • 1 ev. k. méz
  • 1 ev. k. Stevia édesítő
  • 1 fél citrom lereszelt héja
  • 2-3 db 250 ml befőttesüveg vagy 1 db 400 ml-es

Elkészítése:

Az eperről levágtam a zöld szárat és folyó víz alatt alaposan megmostam őket. Összedaraboltam, hogy gyorsabban főjön majd meg. Minden hozzávalóval az epret egy fazékba tettem, célszerű olyan edényt választani, amiben tudjuk, hogy nem éghet/ragadhat le a lekvárunk. Lassú tűzön, sűrű, de nem állandó kevergetés mellett addig főztem, amíg az eprek megpuhultak. Ezután levettem a tűzről és krumplitörővel összetörtem. Azért krumplitörőt használtam, mert így maradtak kicsit nagyobb eperdarabkák a lekvárban. Amikor végeztem ezzel a művelettel, visszatettem főni addig, amíg a hab el nem tűnt a lekvár tetejéről, és láttam, hogy kezd besűrűsödni.

A főzési idő attól is függ, hogy mennyire szeretnéd, hogy a lekvárod sűrű legyen.

Én egy órán keresztül főztem és nem túl kemény, kissé folyós lekvárt kaptam, ami a pirítósról azért nem folyik le.

A befőttesüvegeket alaposan kimostam, kiöblítettem és forralt vízzel is átöblögettem.

Célszerű kisebb üvegeket használni így hamar elfogy. A tárolása mindenképpen hűtőben javasolt, mivel nem használtunk tartósítószert. Ebben az esetben a dunsztolás sem szükséges.

Az elkészült lekvárt kis hűlés után az üvegekbe töltöttem. Miután már teljesen kihűlt a fedőt rátettem az üvegekre és hűtőszekrénybe tettem őket.

Ezt követően nincs is más dolgunk, mint élvezni az ízét pirítóson, piskótába kenve vagy ki hogyan szereti. Házi készítésű eperlekvár cukor és tartósítószer nélkül
Advertisement
Előző cikkRóma az örök város – avagy, minden út Rómába vezet 4. rész
Következő cikkHétköznapi hősök – Interjú dr. Kiss Gabriella állatorvossal
Mivel nem szokásom a köntörfalazás, egyszerűen csak belevágok a közepébe. 37 vagyok és a férjemmel, illetve három gyermekünkkel élek már hét éve Angliában. Szenvedélyünk az utazás, és kisebb (másfél éves) kitérőt tettünk Ausztráliába, ahonnan pár hónapja költöztünk vissza Dél-Walesbe. Mindennapjaimat a családom körüli számtalan teendőm teszi ki. Három gyerek végtelen türelmet és figyelmet igényel, és olyan jó néha nem csak anyukának lenni. Ha éppen nem a gyerekek után rohanok, próbálom magamat is kiélni, ezért, és kedves régi ismerősöm, aki egyben a főszerkesztőnk is, kérésére vágtam bele az írásba. Korábban nem csináltam ilyet, szóval kérlek ne ítéljetek el túl elhamarkodottan! Magyarországon gyermekszakápolóként dolgoztam hosszú éveken át, közben végeztem el a tanítóképző főiskolát. Mindig szerettem gyerekekkel foglalkozni. Sajnos Angliában nem tudtam kamatoztatni tudásomat, erre először Melbourne-ben volt lehetőségem, ahol másfél évig tanítottam differenciált oktatásban hat és tíz év közötti gyerekeket a helyi magyar iskolában. Elsődleges célom a külföldön élő gyerekek megismertetése volt és ma is az, magyar nyelvünk szépségeivel. Tisztelem azokat a szülőket, akik veszik a fáradságot, és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy gyermekeik ne felejtsék el honnan is jöttek. Még ha az élet, vagy hívjuk akármi másnak is, arra késztetett minket, hogy elhagyjuk hazánkat. A családom és persze a tanítás mellett, a harmadik szenvedélyem az utazás, túrázás. Amikor csak lehetőségünk van rá, még ha a nap nem is dugja ki a fejét a ködös Albionban túl gyakran, minket nem tarthat vissza egy kis eső, máris bakancsot húzunk és elindulunk felfedezni új otthonunkat. Azért írom, hogy ’új’, mert Wales, most épp a legfrissebb otthonunk. Viszont az, hogy milyen kaland vár még ránk, az a jövő titka. A cikkeimet Ausztráliáról és annak szépségeiről fogom írni, ahogy mi, népes családommal átéltük azt. Remélem ti is találtok benne sok mulatságos rész, és azt is, hogy sikerül úgy átadnom az általunk átélt kalandokat, mintha kicsit ti is velünk lettetek volna. Köszönöm, hogy szántál pár percet arra, hogy kicsit megismerj engem ezen a parányi bemutatkozáson keresztül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..