Szabadulás egy nárcisztától 23 év után – mert van választásod

„Az ember lánya egy szép napon beleszeret egy sármos, vagány, jó humorú fiatalemberbe. Látszólag kölcsönösen szeretik egymást. Rövid időn belül összeházasodnak és két év után gyermekük születik. Ez történt velem. Boldog voltam, mert elindultam a magam útján, saját családot alapítva 23 évesen. A lehető legjobb tudásom szerint próbáltam jó feleség, anya, barát, társ lenni. Önzetlenül, elvárások nélkül szerettem, alkalmazkodtam, neveltem a gyermekünket. Azért írom, hogy neveltem, mert egyedül voltam mindenre.” Zita szavait idéztem, aki személyes történetén keresztül mutatja meg, milyen is egy nárcisztikus férfival az élet.

0
653

Gyermeknevelés közben dolgoztam és egyetemre jártam. A férjem évekig nem dolgozott, naphosszat nézte a tv-t, este pedig kiruccant. Legjobb esetben hazajött hajnaltájt részegen. Olyankor kötelező volt felkelni és táncolni vele a dübörgő zenére, amit az ötemeletes tömbház összes lakója hallhatott.  Néha csak másnap délután, vagy két nap múlva jött, szintén részegen. Rendszeresen agresszív volt, fenyegetett bennünket, hogy megöl. A késeket mindig eldugtam, mert, ha látott egyet is, akkor hadonászni kezdett vele. Ezek mellett, ha józan volt, úgy tett mintha semmi sem történt volna. Ha mertem szólni, kinevetett, vagy azt mondta, hogy kitaláltam. Aztán kapott jó munkát, nagyon jó fizetéssel. Ez csak rosszabb helyzeteket idézett elő. A fejébe szállt a dicsőség. Úgy gondolta, aki gazdag, annak mindent szabad.

A sok durvaság, részegeskedés mellé csatlakozott a pénzdobálás. Mindenkinek fizetgetett, megalázó megjegyzésekkel illette az embereket, pl.: – Megveszlek, mit akarsz?

Mi is kaptunk bőven a megalázásból, kritikából. Egyre durvább lett. Sajnos, mindennek ellenére, kitartottam.

Próbáltam védeni a családunkat, a gyermekünket, aki közben már egy szép és intelligens nővé vált. A női megérzésem látta, hogy a férjem csal fűvel-fával, de nagyon ügyesen tette, mert semmi bizonyítékot nem tudtam mutatni.

Egy napon viszont fültanúja lettem egy telefonbeszélgetésnek. Attól a perctől kezdve felgyorsultak az események. Bevallotta, hogy igen, van valakije, és akkor mi van? Miért fáj az nekem? Hiszen megvan mindenem. Ekkor már egy multicég menedzsereként dolgozott.

A munkahelyén Sinatrának hívták őt. Ami annyit jelentet: „My way or the highway” = avagy, úgy van minden, ahogy ő mondja, vagy kiborul és mindenkivel üvölteni kezd. Az agresszivitásával sok mindent elér, mert az emberek megijednek tőle. Szereti, ha félnek és élvezi.

Kiderült, hogy párhuzamosan él azzal a másik nővel is. Tőlem pedig azt várta, hogy toleráljam, mert neki így tökéletes az élete.

A sok megalázás után, ez volt a döntő pont. Kijelentettem: el akarok válni. Két évig külön éltünk, ő folyamatosan engem hibáztatott mindenért. Én voltam a rossz, ő pedig a jó. Mégis dühből ő indította el a válást. Azonnal elválasztottak bennünket. 49 évesen elvált nő lettem. Rettenetes érzés volt!

Attól a perctől kezdve időközönként felhív vagy ír és elmondja, hogy mennyire sajnálja. Kéri bocsássak meg, nagyon szeret, az élete nem ér semmit nélkülem, megakar halni…stb. Próbált manipulálni minden eszközzel. Válásunk óta használja a: légyszíves, köszönöm szavakat. Ezeket 23 éven keresztül egyszer sem hallottam tőle.  Szerencsére, ezen már túl vagyok. Rájöttem, hogy a „szerető” nőnek hálás vagyok, mert ez volt az egyedüli módja, hogy megszabadulhattunk a zsarnoksága alól. Hálás vagyok, mert így két évvel a válás után nyugodtan feküdhetek le, és ébredhetek fel reggel.

Hálás vagyok, hogy rettegés nélkül élhetek és megismerkedhettem egy csodálatos emberrel, akitől tiszteletet, megbecsülést, őszinte szeretetet kapok, mindazt, amit 23 évig csak adtam. Megtaláltam újra önmagam, mert számomra az ÉN nem létezett csak a MI.

A családom, a barátaim, a Titok olvasása segítettek átvészelni ezt a szörnyű időszakot. Lefogytam 10 kg-ot két hónap alatt. Kilátástalannak láttam a jövőt.

Tudom, sok nő él hasonló kapcsolatban és fél bármit is lépni.

Ezek az emberek elhitetik velünk, hogy nem sokat érünk, hogy egyedül semmire sem vagyunk képesek és senkinek sem kellünk, ha ők nem lennének. Ez egy olyan állapot, mint a függőség. Pedig messze nem így van!

Bennünk, nőkben hatalmas energiák vannak, és a megfelelő társ mellett ki is tudjuk aknázni. Merni kell vállalni önmagunkat, kiállni magunkért. Meg kell tenni az első lépést és a többi jön magától. Nagyon igaz a mondás, hogy: Ha egy ajtó bezárul, egy másik kitárul. Saját tapasztaltomból mondhatom, így van. Senkinek nincs joga, hogy az emberi, női méltóságot letiporja. 

Ma már tisztán látom, hogy közvetve, de magamnak köszönhetem a 23 év szenvedést, mert én engedtem magammal azt tenni, amit tett. Ő élt azzal a lehetőséggel, hogy van itt egy gyenge ember, akivel azt tesz, amihez a kedve tartja. Mostantól sokkal jobban megválasztom az embereket magam körül. Megtanultam Nem-et mondani. A baráti köröm rendesen kitágult, megbízható emberekkel, akikkel közös az érdeklődésünk. Jókat tudunk beszélgetni, táncolni járunk, pilates jógát tornázunk és kölcsönösen tiszteljük egymást.

A munkámban sikeresnek mondható üzletasszony vagyok. Lányommal házi óvodát vezetek Angliában, és minden oldalról szeretet áramlik felém.

Természetesen, én is adok bőségesen, mert felszabadultan, békében, rettegés nélkül élhetek. Bármi is történt, az már a múlt. Változtatni nem tudok rajta.

A leckét viszont örökre megtanultam. Tisztában vagyok azzal, hogy a jövő csak rajtam áll. Hogy milyen lesz a holnapom, azt én döntöm el.

Minden nap örömmel ébredek, lelkesedéssel tervezem a napom és végtelenül hálás vagyok mindenért, jó és rosszért egyaránt, mert ezektől lettem az az ember, nő, aki ma vagyok.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az a típus vagyok, aki a negatívból merít és pozitívvá változtatja. Mindig is egy harcos voltam és nagyon kitartó. Bármilyen kihívás is csak a legjobbat hozta ki belőlem. Ezért bírtam a 23 év hányattatásait.

Az élet szép és minden perc ajándék. Olyan emberekkel kell magunkat körbevenni, akik építenek bennünket. A változás mindig nagyon nehéz, mert ragaszkodunk a megszokotthoz. Viszont, ha nem lépünk ki az ún. komfortzónánkból, akkor nem várhatunk változást.

Számtalan bölcs gondolatot olvastam, amivel segítettem lelkiállapotom felépülését:

Az egyik kedvencem: „Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál.”

(Dr. Joseph Murphy)

Legszívesebben minden rászoruló nőnek személyesen adnék lelkierőt. Mivel ez lehetetlen, remélem-e sorok olvasása is segít legalább egyvalakinek. Akkor már megérte megosztanom életem tapasztalatát.

Szeretettel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..